Még a vb előtt beszélgettem véresszájú Inter-drukker főnökömmel (tán épp az Inter-Barca BL-elődöntő környékén - be kell vallanom, szerénységem meg még véresebb szájú Barca-szurker; bajban is leszek egy kicsit ma), aki a következő Moratti-idézettel példálózott:

Megkérdezték az Inter elnökét, hogy mi a fontosabb: a BL, az olasz bajnoki cím, esetleg az olasz kupa?

Az őszbe hajló üstökű, ám még mindig csókosszájú Presidente a következőt mondta:

"Nézzék, Angliában a legnagyobb rangja tán az FA-kupának van. A spanyoloknál a bajnokság fontos, a németek meg BL-t akarnak nyerni. Az olaszoknál? Khm... Ki nem szarja le az olaszokat?! Ki a jobb Milánóban? - ez az egy szempont van!"

Nem állítom, hogy pont így hangzott, de a lényeg benne van. Ez jutott eszembe az utolsó nyolcaddőntő előtt, nem kell mondanom, miért.

Szomszédharc jön, méghozzá a javából! És nemcsak földrajzilag, de az aktuális (egyébként semmire sem jó) FIFA-ranglista alapján is: a spanyolok másodikok, mi harmadikok vagyunk rajta. Ráadásul mindkét ország válogatottja adós a kiugró világbajnoki szerepléssel. Nekünk legalább jutott egy bronzérem 1966-ból, nekik viszont csak egy negyedik hely 1950-ből. Már eddig is sokszor vártuk mindkét csapattól, hogy "na majd most megmutatják, hogy mennyire baromi jók", aztán valahogy sosem sikerült egyiknek sem. Most persze inkább az Európa-bajnokot tartották a torna előtt esélyesnek a végső sikerre, de azért mi, optimista portugálok, magunktól is vártuk várjuk a menetelést egészen július 11-ig.

Sajnos az eddigi mérleg nem nekünk kedvez: 15 hispán győzelemmel szemben csak 5-ször nyertek a mi fiaink, 12 döntetlen mellett (gólkülönbség: 37:71). Az első 20 meccsen nem is volt sikerélményünk (volt viszont egy 0:9 is, ráadásul vb-selejtezőn). Világversenyen csupán két eb-csoportmeccs alkalmával mérkőztünk velük: 1984-ben Franciaországban 1:1-re végeztünk, míg a 20 évvel későbbi hazai eb-n Nuno Gomes góljával 1:0-ra nyertünk, és ejtettük ki a nagy testvért. De vb-n most lesz először POR-ESP, úgyhogy kukába ezekkel a vacak statokkal! Amúgy sincs még annyi értelmük sem, mint a FIFA-ranglistának.

Ami nem lesz ma: Nuno Gomes-gól. Ami lesz: bosszús Iker, síró spanyolok, vidám portugálok.

(off: még egy zseniális statot találtam, amit muszáj megosztanom veletek: 1986 óta a spanyol válogatott az első, amelyik még egy megnyomorodott sárga lapot sem kapott a 3 csoportmeccs alatt. Találjátok ki, melyik csapat volt képes hasonlóra Mexikóban, 24 évvel ezelőtt! Segítek: ha sárgát nem is, de gólt kaptak szép számmal Irapuatóban.)

Az előző két bekezdéssel mondjuk nem jutottunk sokkal közelebb a holnapi meccs konkrét felvezetéséhez, úgyhogy most már essünk neki!

Aktuálisabb (és mindenképp pozitív kicsengésű) statok: az utóbbi 26 meccsből 22-szer nem kaptunk gólt, 19 meccs óta pedig veretlenek vagyunk! Még egy, és új portugál csúcsot állítunk fel.

Egy jó hírem máris van: mivel ez lesz az utolsó nyolcaddöntő, bizton állíthatom, hogy ott leszünk a 9 legtovább állva maradt csapat között (hacsak nem tör a 16:00-kor kezdődő japópara Isner és Mahut babérjaira egy 199-198-as büntetőpárbajjal)! De a top10 az már tuti. Aztán: a hetest is ebben a fokvárosi stadionban vágtuk az északi koreásoknak!

Jó hírek után rosszak: sajnos Deco felépült. Félek, hogy Queiroz meg rögtön helyet szorít neki a kezdőben. Jobb esetben Danny helyén (aki zúzódást szenvedett a brazilok ellen), rosszabb esetben kiveszi az eddig maximálisan bizonyító Tiagot. Utóbbi esetben igen nagyon roppant kurvára morcos leszek. És amiatt is aggódom, hogy Carlos mester visszanyúl Liédsonhoz, Hugo Almeida kárára.

Megint jó hírek jönnek: Duda megy a padra, jön vissza Ferreira jobbhátvédbe, Coentrao pedig balba. Eduardo, Bruno Alves, Carvalho, Cé, Simao Sabrosa eddig is többé-kevésbé stabil helyet kapott a csapatban, elméletileg most már Pepe is biztosnak tűnik.

Újfent szépen termelt a közhelygyár fiaink irányítása alatt, ím néhány mélyenszántó gondolat:

Queiroz: "Az eddigi veretlenségünk nem ér semmit, ha holnap kikapunk."

Simao Sabrosa: "A spanyol nagyon jó csapat, de mi nem félünk tőlük, és a svájciak sikeréből is erőt meríthetünk. Hisszük, hogy le lehet győzni őket."

Paulo Ferreira, akit a mester mellőzött az elefántok elleni nyitómeccs óta: "Egy csapat vagyunk, ahol mindenkinek közös a célja: a minél jobb eredmény. Nem számít, hogy kezdesz, vagy a padról kell beszállnod; minden pillanatban a lehető legjobbadat kell nyújtanod a csapat és a siker érdekében. A futball nem 11 játékosról, hanem 1 csapatról szól."

Igazságtalan lennék, ha elhallgatnám a mester azon elmélkedését, hogy miképp verjük le a La Roját: "A legelső pillanattól kezdve támadólag kell fellépnünk. Sokkal offenzívabb futballt kell játszanunk, mint a brazilok ellen. Muszáj némi kockázatot vállalnunk a gólszerzés érdekében. Fontos, hogy a támadó- és a védőjátékunk is a lehető legjobb legyen. Azt hiszem, hogy a két csapat felfogása a futballról sok mindenben hasonlít, mindketten a szép játékot helyezzük előtérbe (döm-döm... - én), egy nagyon jó, gyors (nagyon döm-döm... - megint én) és kreatív megoldásokkal teli mérkőzést várok, ami a foci nagy ünnepe lesz, és amit úgy tudunk megnyerni, ha gyorsabban játszunk és gondolkodunk riválisunknál."

A coach beszélt még arról is, hogy nem örül, hogy 7 sárga laposunk van, de ez most nem foglalkoztatja sem őt, sem mást, mert csak a negyeddöntőben lehet érdekes, és amúgy is több variációt fel tud pattintani a mágnestáblára attól függően, hogy kik játszhatnak.

Ezt tippelik kezdőnek az okosok (de már megtanultuk, hogy nem annyira okosak)

A spanyolok. Bárki bármit mond, jók. Mint már az elején írtam, igen közel áll hozzám a Barcelona, így hát felemás érzéseim vannak. Pl. imádom nézni, ahogy Iker csípőre tett kézzel tud szenvedni/értetlenkedni egy-egy kapott gól után. Hátsó soraikban öreg Csárlit és Ramost érzem gyengébb pontnak. Utóbbi kétségtelenül nagyon jó, ha támadni kell, de minimum vitathatóak védekező képességei. Piqué nagyon jó, Capdevila megbízható. (Amúgy Csárli is, csak néha hibádzik egy kissé a helyezkedése, amit ki lehet használni, főleg 16-oson belülre lőtt labdákkal.) Ha nagyon nagy mázlink van, akkor még Iker-ben lehet bízni, idei szezonjában volt néhány érdekes megmozdulása (példa).

A középpályájuk bikaerős. Xavi az Xavi. Ha szarul megy neki, akkor csak 85%-ban passzol, és csak 2 gólpasszt oszt ki (legfeljebb nem rúgják be). Busquets váratlanul gyorsan beérett, ügyetlen kapus apjához képest fényévekkel jobb futballista, rengeteg labdát szerez, azokat meg is tudja játszani (értsd: hol a Xavi haverom, hadd adom mán oda neki!), viszont nem szép tőle, hogy állandóan fetreng és szenved. Xabi Alonso remek, akár támadni kell, akár védekezni.

És sajna elöl sem gyengébbek: Iniesta tolja balszélen, amit már megszokott a Barcában. Véleményem szerint Messinél is zseniálisabb, váratlanabb, és ami még fontosabb: inteligensebb megoldásokra képes, Torres a befejező csatár mintapéldánya, Villa meg valamiért mindig gólt rúg (még nem jöttem rá, hogy miért). Ha meg cserélni kell, akkor van még Jesus Navas, Juan Mata (ezt már láttátok, ugye?), Fabregas, Silva.

Visszatérve Queiroz nyilatkozatára, erősen kételkedem abban, hogy ez egy gyors meccs lesz. A Barcelona hadrendjével meglehetősen hasonlatos felállásban játszó spanyol válogatott a katalánok labdajáratós, rövidpasszos türelemjátékára épít, és nem fogják előrevágni a labdát csak azért, mert már 20-szor adogatták egymásnak a félpályánál, és cikinek érzik, hogy nem történik semmi. A várható labdabirtoklási fölényük adott, amit tehetünk, hogy nem lesz több 60%-nál, de még fontosabb, hogy meddővé tegyük azt. Iszonyatosan precíz és könyörtelen (olykor-olykor akár kőkemény) védekezéssel elérhetjük ezt. Nagyon fontos, hogy a remekül cselező szélsőikkel, labdabiztos középpályásaikkal szemben igyekezzünk létszámfölényt kialakítani, hogy az esetlegesen sikeres első cselt követően időben érkezzen a besegítés.

Támadásban ki lehet használni Ramos túlságosan offenzív játékát, főleg, ha Cé kerül szembe vele. Úgy érzem, hogy Puyol körül van még keresnivalónk. Az eredetileg jobbhátvéd fürtöske hajlamos túlságosan labdafelé tolódni, így túl nagy hely marad mögötte, néha pedig még mindig kifejezetten szélsőhátvéd módjára viselkedik.

Bízzunk benne, hogy Cé és Simao meg tudja keverni a védelmi vonalakat a széleken, és esetleg jókor érkezik Meireles vagy Tiago (legyen ő, könyörgöm, legyen ő!), netalán Liédson (ne ő, légyszi mester, ne ő!). Vagy tőlem akár beakadhat egy 25 méteres bomba is, de akkor sem sértődnék meg, ha Cé egyik szabadja (tehát minden pontrúgásunk, ami a spanyol alapvonaltól 40 méteren belül van) nem legalább 10 méterrel kerüli el a kaput. Na és persze alap, hogy Eduardo és a védelmünk olyan stabil legyen, mint eddig. De ezt már Carlos is megmondta.

Ha minden jól megy, visszatérünk élő, szöveges közvetítési módszerünkhöz, amit majd itt olvashattok.

Moratti után szabadon: Tojok rá, hogy ki lesz a világbajnok! De a spanyolokat meg kell baszni!

Força Portugal!