Véget értek a küzdelmek a csoportokban, így a miénkben is. Őszintén szólva erre ki kéne találni valamit, mert az első fordulók mindig halál unalmasak (most talán minden eddiginél inkább azok voltak), az utolsóban meg ilyenek vannak, mint a Spanyolo.-Chile, ahol prémiummegvonással fenyegették meg azt a játékost, aki az utolsó 20 percben átmerészkedik labdával a támadótérfélre, midőn hogyhogynem 40 perccel a vége előtt kialakult egy olyan eredmény, ami mindenkinek jó. (Persze akkor még nem lehettek biztosak abban, hogy a svájciak nem lőnek kettőt, de belenézve abba a meccsbe, az egyetlen kérdés az volt, hogy a derék hondurasi legények mindegyik 3:2, 5:3, stb. létszámfölényes kontrájukat elkúrják-e. Elkúrták. Az baromira nem volt benne, hogy ott a svájciak gólokat szereznek.) Szóval nem tetszik ez nekem így, de persze jobbat nem tudok én sem. (elejétől kezdve egyenes kiesés? kiemeléssel?)
A brazilok elleni kezdőcsapat
A G-csoport első helyéről döntő portugál-brazil meccs két különböző félidőt hozott. Az elsőben kisebb-nagyobb rugdosódások, sárga lapok (és egy elmaradt brazil kiállítás!), és némi brazil fölény mutatkozott (egy kapufával megspékelve). Igazából én olyan békés(ebb) meccset vártam, mint amilyen aztán a második félidő lett (első 45 percben 7 sárga, másodikban zéró). Addigra mindkét csapat felmérte, hogy nem szükséges feltétlenül agyonrúgni egymást, mert abból még baj is lehet. Kell-e mondanom, hogy a mérkőzés azon fele, amelyik már inkább a játékról szólt, már portugál fölényt hozott, és kis híja volt, hogy ne hozzon egyben győzelmet is (Raul Meireles zickója).
Jellemző kép az első félidőből
A vége 0:0 lett, nagy dolgot nem láthattunk, sokkal okosabbak nem lettünk, a védelmek bizonyítottak. Coach Queiroz szabadjára engedhette fantáziáját, többen igen szokatlan helyen tűntek fel a pályán (Cé, mint előretolt középcsatár? Na, de Mester!). Danny (a nem tudom melyik Somosnak valaki mondja már meg, hogy nem angol a srác, és nem deninek kell ejteni a nevét) és Ricardo Costa megmutathatta magát, néhányan meg pihizhettek. Megnéztük, hogy Pepe (követeljük, hogy vágassa le a haját, mert ront a csapat Cé imidzsén, hogy idétlenül néz ki, pláne itt) mit bír ilyen hosszú kihagyás után, Coentrao mit tud, ha csak támadnia kell (jó a srác!), és hogy Eduardo iszonyatosan nagyot tud védeni, ha kell:
Ahogy korábban írtuk, megvan a harmadik nullára lehozott meccsünk, már csak négyszer nem kapunk gólt, és szevasz, kupa!
Most kicsit pihenünk, aztán jöhet a szomszédharc a spánisok ellen!
