Némileg úrrá lett rajtunk a mediterrán életstílus, így nem kapkodtuk el az indulást, (meg hát őszintén szólva ki kellett heverni a covilha-i sokkot, amit a Fock – Ricardo Silva, Neves, Tavares, Varela – Paulo Silva, Valter Borges (Manuel Borges), Babanco (Heldon Nhuck), Dario Furtado – Claudio Zelito (Toni Varela), Pereira (Semedo, Tavares Ton)) felállású, világverő Zöld-foki szigetek válogatottja személyesített meg.
De most már csak magunkra koncentrálunk, és amúgy is még júl. 11-ig itt leszünk (ha elcsalják az elődöntőnket, akkor csak júl. 10-ig), úgyhogy rengeteg széppel, jóval, érdekessel (mindezt megszemélyesítve: Cé-vel) készülünk nektek, akár tetszik majd, akár nem.
Íme ő, a mi harcias, márványszobor-testű istenünk, imádjátok velünk:
Isten után jöhet a haza, énekeljétek a srácokkal együtt teli torokból a hasonlóan harcias himnuszunkat, hogy elkapjátok a fílinget:
Hero'is do mar, nobre povo,
Nac,a~o valente, imortal
Levantai hoje de novo,
O esplendor de Portugal
Entre as brumas da memo'ria,
O' pa'tria sente-se a voz
Dos teus egre'gios avo's
Que ha'-de guiar-te `a vito'ria.
`As armas! `As armas!
Sobre a terra e sobre o mar!
`As armas! `As armas!
Pela Pa'tria lutar!
Contra os canho~es marchar, marchar!
Desfralda a invicta bandeira
`A luz viva do teu ce'u
Brade a Europa `a terra inteira
Portugal na~o pereceu!
Beija o solo teu jucundo
O oceano a rujir d'amor
E o teu brac,o vencedor
Deu mundos novos ao Mundo!
[coro]
Saudai o sol que desponta
Sobre um ridente porvir;
Seja o eco d'uma afronta
O sinal de ressurgir.
Raios d'essa aurora forte
Sa~o como beijos de ma~e
Que nos guardam, nos suste^m,
Contra as inju'rias da sorte.
Na elsőre ennyit életjelként.
Força Portugal!
