Força Portugal!

Ma másodszor is pályára lép a csapatunk, és nagyon bízunk benne, hogy legalább egyszer (de inkább többször) önfeledten ünneplő, kisebb-nagyobb csoportot alkotnak majd játékosaink.

Mint már írtuk, Deco nem lesz, a többiek harcra készek, sárga-veszélyben (mármint lapilag) egyedül Cé van, ha kapna még egyet, akkor Kakával együtt legfeljebb civilben nézhetik meg a portugál-brazil csoportdöntőt (mert az lesz!), és közben elemezhetik, hogy kit ajánlanak Perez elnök úr figyelmébe, hátha végre nyernek valamit a Reallal.

Sajttájon Raul Meireles mondott nagyon okosakat a hétfői meccs felvezetőjeként: Állítólag a legfontosabb a győzelem - sose gondolnánk -, és csak másodlagos, hogy mégis mennyivel sikerül nyerni. Minél több góllal, annál jobb, mert még jól jöhet a gólkülönbség. Zseniális csávó! És még azt is mondta, hogy nagyon jól - ha kell, akkor 10 emberrel a labda vonala mögött - védekeznek a koreaiak, amely falat nehéz lesz áttörnünk, de ugyanakkor nem adják fel a kontra lehetőségét sem, és semmiképp sem szabad lebecsülni őket. Forradalmi mondatok!

Queiroz mester is odatette magát: szerinte ez egy "do-or-die" meccs lesz, amin számunkra csak a győzelem elfogadható. Nagy lesz a tét, mert a győztes csapat nagy lépést tesz a nyolcaddöntő felé. A mérkőzés különösen fontos, és ezt a játékosok is tudják. (Perszehogy! Láttuk Meireles nyilatkozatából is, hogy nem hülyegyerekek kergetik nálunk a bogyót.) Nyilván sasolta a brazil-koreai meccset is, mert megjegyezte, hogy sokáig igen jól állták a rohamokat a keményvonalas elvtársak, aztán még 0:2-ről is visszahozták a reményt. Persze a világranglistán meglévő 102 pozíciónyi különbség sem jelent semmit, egy vb-n nem lehet könnyű meccs, és amúgy is minden riszpektje az ellenfélé.

Természetesen Cé is beszélt egy kicsit, de ő hangyányit másról: megvédte öreg cimbijét, a vb-n eddig mutatott formája miatt sokat kritizált Wayne Rooney-t, aki ráadásul az angol szurkolóknak is beszólt az algériai blama után. A közhelypuffogtatásban nem maradt le az előzőktől (szegény Roo-tól várja mindenki a megoldást, ő mindig nagyon akar, de ha nem megy, akkor sem kell bántani, előbb-utóbb összejön neki a gólszerzés és a jó játék is, stb.), és a biztonság kedvéért megjegyezte, hogy ő is győzelmet vár magunktól hétfőn.

A várható kezdőcsapatok:

Mi továbbra is szívesebben látnánk Hugo Almeidát Liédson helyén.

A két ország egyébként minden idők egyik legemlékezetesebb vb-meccsét játszotta 1966-ban. A csoportjukból bombameglepetésre (az olaszokat és a chileieket megelőzve - jó hír: chilei lesz a spori, hátha bosszút akar állni) továbbjutó észak-koreai csapat a magyarok előtt végző, bombaerős portugál válogatottal találta magát szemben az angliai vb egyik negyeddöntőjében. És nem sokat vacakolva a 25. percre szerény 3:0-s előnyt fel is épített magának. Ám ekkor beindult az Eusébio-Simoes-José Torres-José Augusto fémjelezte, akkortájt zsinórban BEK-et nyerő Benfica támadógépezete, és a 60. percre a legnagyobb portugál focista négy góljával már fordított az európai csapat, majd José Augusto góljával be is biztosította a győzelmet a teljesen elfáradó ázsiaiak ellen. Ez volt eddig az egyetlen találkozó a két ország válogatottja között. (A végső győzelemre is esélyesnek tartott portugál gárda végül az elődöntőben elbukott a majdani világbajnok házigazdák ellen, ám a kisdöntőben leverte a mostani ellenfél egykori mentorát, a CCCP-t, Eusébio pedig 9 góllal a vb gólkirálya lett.)

 
Az 1966-os vb-negyeddöntő góljai

Két dolgot ígérünk a mai meccsre (legfeljebb nem így lesz): nem rúgunk 5-öt, és nem kapunk 3-at.

De baromira izgat minket, hogy a mi kapitányunk, vezérünk, istenünk, CR7 betalál-e a kapuba ma, vagy akár a vb hátralévő meccsein. Úgyhogy újabb szavazást engedtünk útjára:

Amúgy élőben itt leszünk, közvetítünk, még ha nem is a korábban ígért twitteres megoldással.

A helyzet az, hogy olyan képeket juttattak szerkesztőségünkhöz az ellenfelek irigységtől besárgult (gyárilag esőerdőzöld, elefántnarancs, illetve proletárvörös) aktivistái, melyek magyarázatra szorulnak.

A valószínűleg összefotosopolt, Cé-imádók körében zavarkeltésre alkalmas tákolmányokat megmutatjuk, mert bizonyosan tudjuk a magyarázatot rájuk (arra az esetre, ha mégis lenne a pikcsöröknek valóságalapjuk):

1. kép:

A rosszindulatú agitátorok azt sugallják nekünk, hogy Cé épp azt keresi, aminek ott lenne a helye a naci alatt. Csak épp nehéz észrevenni.

Természetesen mindössze arról van szó, hogy a hűsítő fürdőzés után hősünk ellenőrzi, hogy a tóban vízisiklókon élő ragadozóhalak nem tévesztettek-e célt, mivel két 400vegyes között érzett egy erős fájdalmat ott lent, de kiderült, hogy csak egy angolna hitte, hogy megtalálta élete párját. Ám később az állat felmérte, hogy ez nem az ő ligája.

2. kép(sorozat):

A Man. United edzésén járunk. Ezzel a felvétellel azt akarják elhitetni velünk, hogy Cé arcán a döbbenettel átszőtt férfiúi irigység, majd önsajnálat tükröződik.

Hahhh, nevetséges! Pusztán arról van szó, hogy a komplex feladat pontos meghatározása a következő volt: csípőemelésből lassú, folyamatos mozgással végzett felülés egyszer jobbra, egyszer balra fordított fejjel, miközben egy pontra koncentrálsz. Itt épp a balra fordított fejjel végzett, tökéletes gyakorlatot láthatjuk, mely egyszerre edzi a has- és nyakizmot, pallérozza az agyat, fejleszti a koncentrációt. A feladat közben látható (elleneink által kétségbeesettnek mondott), később önmagára irányuló tekintet semmi másról nem szól, mint döbbenetről, hogy a kolléga nem tud a csípőemelés után felülni, de a pillanatnyi csalódottság után Cé újfent magára koncentrál, lazán maga elé néz, és kifújja a levegőt, hogy légzése is könnyed legyen.

Reméljük, sikerült letörni mindenféle ellenforradalomra irányuló törekvést. Ha a mi magyarázatunk nem lenne elég, akkor álljon itt a velvet cikke, melyből kiderül, hogy 200 nő (köztük Dobó Kata) bizonyíthatja a hibátlan adottságokat, egyikük konkrétan 9,5 pontot adott egy 10-es skálán (állítólag azért vont le felet, mert az általa családi pizza méreteihez hasonlított celebfarok túl nagy volt), és az e téren nyilvánvalóan roppant tapasztalt Paris Hilton is elégedett volt.

Mi is azok lennénk, ha Cé végre átélné saját bevallása szerint a második legjobb dolgot a világon (persze, hogy a szex az első), a góllövés örömét.

Kérelmeztük a szőrös szívű FIFÁ-nál, hogy töröljék szegény Cé egyértelműen jogtalanul kapott sárga lapját az elefántok ellen, de azok a rigolyás, nyakkendős hivatalnokok (akik még sosem álltak szemben 3 - egységenként kb. 90 kilós -, a fejedtől 1 centire üvöltő fekával), na ezek elutasították a kérésünket. Mondván nem műhiba történt, a játékvezetőnek szuverén joga sárga lapot adni Cé-nek. Ez mondjuk baromság, de kénytelenek leszünk ezt a vb-t már ilyen hülye szabályok közepette megnyerni.

Így reméljük, hogy Cé nem ül fel a kommunista rezsim által kiképzett provokátoroknak, és nem kapja meg második sárga lapját, mert akkor a brazilokat nélküle kell elkalapálnunk.

Amúgy már ezer éve nem mutattunk portugál csajt, nesztek:

Tegnap bemutatkoztunk, és most már sokkal okosabbak vagyunk, tudjuk a választ a "miképp fogjuk megnyerni a vb-t?" kérdésre. Baromi egyszerű a megoldás: ennél sokkal jobban kell játszanunk majd. Nem megoldhatatlan feladat, hagytunk teret a fejlődésre.

Cét körbeveszi széptestű fekete legényekből álló narancsruhás testőrsége. Demel: "Főnök, mondtam, hogy ne menj nélkülünk sehová, mert aggódunk érted!" És Cé betartotta a jótanácsot.

Eduardoban nem csalódtunk, megbízható volt, amit kellett és lehetett, azt megfogta, gólt nem is kapott, mit várhatnánk még egy kapustól.

Védelmünk is hozta magát, bár az utolsó 3 percben remegtünk, hogy megtartsuk legalább a 0:0-t. Sajnos az előrejátékban kevesebbet hozott mind P. Ferreira, mind F. Coentrao is. Pedig utóbbitól határozottan többet vártunk e tekintetben.

A középpálya szűrő részével (Meireles, P. Mendes) sem volt gond, Meireles még néha támadásban is észrevétette magát.

Persze nyilvánvaló, hogy egy gólnélküli meccsen hol voltunk gyérek. Elöl. Deco minket továbbra sem győzött meg, bár ahhoz képest, amit vártunk, néha egészen jó volt. Dannytól a torna portugál meglepetését várjuk, legalább így még nagyobb csodálkozás lesz majd, mert nem mutatott semmit. Cé. Ő sem sokkal többet (nem is értjük, hogy FIFA-éknál hogy lett ő Ő a meccs embere). Pedig irtózatos léccel jelentkezett még az eleje felé, de aztán az ébenfa-legények arrogáns magatartásának eredményeképp elszürkült. Nyilván ezért, és nem azért, mert emberemlékezet óta nem játszott jól a válogatottban. Mi tudjuk. Ti meg nem vitatkoztok. Liédsonnak volt egy közepesnél alig jobb fejese, de súlytalan a srác, és mi egyébként is H. Almeidát favorizáljuk! A csereként beállt S. Sabrosában volt valamennyi élet, de gólveszélyt ő sem tudott kialakítani.

Ha valaki vevő az ilyesmire, irtózatos statisztikai dömpinget találhat itt.

A meccs rövid összefoglalója (mondjuk sok mindennel több nem történt)

Hétfőn következik a kommunizmus utolsó védőbástyája, akik meglepően (??) jól tartották magukat a szambások ellen, így bőven megelégszünk majd egy magabiztos 1:0-val.

Mindenekelőtt a Black Eyed Peas jókívánsága a fiúknak:

Ma végre megmutatjuk magunkat! És rögtön szegény, jobbsorsra érdemes ivori legények lesznek az áldozati bárány elefánt szerepében.

Nem állítjuk, hogy könnyű ellenfél, de mivel ez a vb toronymagasan legerősebb csoportja (őszinte tisztelettel vegyülő, az ismeretlen ellenféllel szembeni enyhe félelemmel átszőtt érzést táplálunk a népi Korea csapatával szemben is; a brazilok meg bár nem annyira cirkuszisták, mint a korábbi időben, de ettől lehet, hogy csak még jobbak), itt nem számíthatunk könnyű meccsre.

Ami őket izgatja: lesz Drogba, vagy nem lesz Drogba? Egyelőre senki nem tud semmi biztosat, állítólag játékra kész állapotba hozták, rögzítőkötéssel tud(na) játszani. Ám hű szövetség(es)ünk, a FIFA húzza a száját, nem akarják engedni, mert sérülésveszélyes, meg a szokásos szövegek jönnek. Persze engedni fogják. De be kell látni, Elefántcsontpart válogatottja Didier nélkül is a legerősebb afrikai válogatottnak tekinthető, hiszen keretükben hemzsegnek a legjobb európai csapatok éljátékosai: K. Touré (Man. City), Eboué (Arsenal), Boka (Stuttgart), Y. Touré (Barcelona), Zokora, Romaric (Sevilla), Gervinho (Lille), Kalou, Drogba (Chelsea).

Könnyen lehet, hogy így kezdenek majd (bár lentebb meg mást láttok majd):

Barry - K. Touré, Eboué, Boka, Tiene - Y. Touré, Zokora - Gervinho, Romaric, Tiote - Drogba. Ha tényleg ez a 4-2-3-1-es felállás lesz, és van Drogba, akkor Kalounak nem nagyon van helye, ha azonban két csatárral kezdenek és/vagy nincs Drogba, akkor ő is ott őrlődhet majd kőkemény védőink szorításában. Persze sikerélmény nélkül.

De minket ők kevésbé érdekelnek.

Ami minket izgat: megtalálja-e végre Cé góllövő zseléjét cipőjét? Utoljára valamikor 2009. februárjában lőtt gólt finn testvéreinknek, azt is penaltyból. Persze nélküle is kurvajók vagyunk, de igazán nagy dolgok véghezviteléhez Ő is kell majd.

Aztán még: Pepe visszatérésre kész! Ennek örülünk, bár félünk, hogy visszaüthet a több, mint fél éves játékhiánya. Ez az ő posztján főleg probléma lehet.

(Bréking: hergelnek minket ilyen blődségekkel, hogy nem is vállsérülés miatt küldtük haza Nani-t, hanem fegyelmi okokból. Baromság! Az egy ártatlan gyerek, egyetlen hibája(?), hogy nem tanult meg rendesen vuvuzelázni.)

Na nézzük posztonként a világverő 11-et:

Kapusunk minden bizonnyal valamennyi mérkőzésen Eduardo lesz. A Braga portása nem a legrutinosabb a nemzetközi színtéren, de 15 válogatott fellépésén megbízható teljesítményt nyújtott, és nagy szerepe van abban, hogy utolsó 9 meccsünkön egyedül a kameruni Webo talált a hálóba ellenünk. Beto és Fernandes lelkesen fog felugrálni a padunkról minden gólunknál, ebben nem lesz hiba.

A védelemre szintén nem vet rossz fényt a fenti adat. Az ismét eredeti posztján virgonckodó Paulo Ferreira az elsőszámú jobbhátvéd, de ha kiesne sérülés/eltiltás miatt, akkor a valenciai Miguel sem rossz megoldás. Középen Carvalho és Bruno Alves az alapértelmezett kezdő, de Pepe visszatértével ő is képbe kerülhet (akár szűrőként is, egy sorral előrébb). Meg ne tudják az ellenfeleink, de mi bal oldalon látjuk a gyenge pontunkat. Helyes srác ez a Duda (na jó, nem az, de biztos jó fej, és oltári poénok mehetnek az öltözőben a nevével a magyarul tudó portugálok körében - nyilván vannak ilyenek), de nem éreztük benne az erőt, támadásban össze sem vethető az ellenoldali szélsővédő(i)nkkel, de védekezésben is gyengébb a társainál. Mi jobban szimpatizálunk a mindössze 22 éves, Benfica-alkalmazott Fabio Coentrao-val, aki balhátvédtől balszélsőig bárhol bevethető.

A védelem előtti két szűrő egyike tutira Raul Meireles lesz, aki a Kamerun elleni meccsen gólképességét is bizonyította. Mellette Pepe, Pedro Mendes vagy Miguel Veloso tűnhet fel, nagyjából egyforma eséllyel.

Na jöjjenek most már azok, akik viszont megnyerik a meccset (mert fentiektől inkább azt várjuk, hogy biztosítsák több, mint másfél éve húzódó veretlenségünk folytonosságának alapját)!

A legvalószínűbb hármas az ék mögött: Cé (hahaha, remélem ráklikkeltetek)- Deco - Simão Sabrosa. Erősnek hangzik, de nem működik valamiért. Hogy miért nem, azt még nyomozzuk Carlos-szal karöltve. Ami tény: CR7 nem rúgott gólt másfél éve a válogatottban, sőt! A világbajnoki selejtezőkön még egy nyomorult gólpasszra sem volt jó. Ő is érzi, hogy valami nem stimmel, de friss nyilatkozatában a hasonlat elnevezésű költői eszközzel élt, méltón műveltségéhez: "A gól olyan, mint a ketchup. Nem akar jönni, nem akar jönni, de amikor jön, akkor aztán csőstül!" Bravó, Cé! Úgy legyen! Deco már nem az, aki a BL-győztes Portot vezérelte, de még csak az sem, aki a Barcelonában nyomta, viszont nem tudjuk, hogy Chelsea-beli önmagához hogy viszonyul, mert ott nem nagyon játszik. Leszállóágban van, nem tudjuk ezt szépíteni. Sabrosa egy kicsit örök ígéret marad. Jól indult, megfordult nagy csapatoknál is, most pedig az Európa-liga győzelemtől eltekintve meglehetősen közepes teljesítményt nyújtó Atléticoban "elvan". Mindenesetre ha ez a három csávó egyszer (netalán egy tornán keresztül) jól tud focizni, akkor szinte mindegy, hogy ki van előttük.

Márcsak azért is, mert akár Liédson, akár Hugo Almeida lesz az, nem az ő szintjük. Alapból a sok társához hasonlóan ex-brazil (és legfrissebb portugál) Liédson lenne az első számú ék, de Hugo a víziló kettőt rámolt Mozambiknak az uccsó felkészülésin, és elég jól mozgott. Ugyanakkor a mi titkos favoritunk, a zord időhöz (jól jöhet még!) a messzi Szentpéterváron a mi Szabink mellett hozzáedződött Danny is szóhoz juthat, ha valami csoda folytán még nem vezetünk 2-3 góllal a szünetben.

A port elizabeth-i Nelson Mandela Bay stadionban mindenesetre ma bemutatkoznak a portugál aranygeneráció felnőtt szinten soha be nem váltott ígéreteinek legújabb hajszolói.

van, ahol ezt tippelik kezdőknek (vastagon a tutik - szerintük)

Mi itt leszünk, és kicsit okoskodunk is majd közben, ha minden jól megy. Gyertek ti is!

Força Portugal!

Hát, akkor ma lesz a nagy nap, amikor szép, napbarnított fiaink először a fűre lépnek. Deco azt nyilatkozta, hogy mindig az első meccs a legnehezebb, mert már mindenki tele van  várakozással és izgulnak, na... Néhány szóban megemlékezett Drogbaról is, meg Naniról is, ill. CR nagy góltalan időszakáról. Szerintem akkor se fakadna sírva, ha csak ő - mármint Deco - rúgna gólokat(!) Elefántcsontpartnak.

Na gyorsan egy kis történelem:) Természtesen Elefántcsontpartot is a portugálok fedezték fel 1460-ban. És ki gondolná, Port Elizabethben is egy portugál járt először, Bartolomeu Dias 1488-ban, amikor megkerülte a Jóreménység-fokát. Szóval akár azt is mondhatnánk, hogy hazai pálya a szeles város.

Egyedül az az urugay-i bíró zavar be egy kicsit, de csak jó lesz. Végülis a spanyol nyelv közelebb van a portugálhoz, mint a franciához.

 Egy titok, ami talán otthon nem látszik. Mától a híradó focival kezdődik még az RTP-n is (portugál MTV) és nem válsággal, meg adóemeléssel. Persze jön az is, de első a foci:) 

Íme még egy honosított portugál játékos. A 24 éves Rolando nemcsak hogy a Zöld-foki szigetekről származik (Miguel), hanem ott is nőtt fel. A nagyszülei nevelték, nagyapja halász volt. Ma is elsősorban kreolul beszél, amikor csak teheti. Gyerekkorában egy pár cipője volt, és mivel nem akarta a nagyanyját magára haragítani, szinte mindig mezítláb focizott.

A középiskolát már Portugáliában fejezte be, és nem is rossz esélyekkel jelentkezett a mérnöki karra, de végül a nagy szerelem, a foci nyert. 

És miért a cím? Végre végre, Liedson, Sabrosa és Miguel után ismét valaki, akinek nem kell szék egy villanykörte cseréhez (190 cm)!

Simão Sabrosa sem most kezdte a válogatottságot, 1998-ban mutatkozott be egy Izrael elleni meccsen. Igencsak gólerős csatár, szóval nagy bizodalmunk van benne (is). Jelenleg az Atlético Madrid kapitánya, és a spanyol csapat is biztosan aranyba fogja vésni a nevét, ugyanis ő lőtte a csapat 4000. gólját az első osztályban (2009.04.14. Deportivo-Atl. Madrid 1-2).

Portugálul a "saboroso/a" ízletest, finomat jelent és mivel a portugálok amúgy sem mondanak magánhagzókat, teljesen mindegy, hogy van-e még egy o vagy nincs. A lényeg a lényeg, hogy a tévézés mellett a főzés a másik nagy hobbija a csatárnak, és kimondottan jól készít salátákat és tésztákat... embere válogatja, hogy mennyire lehet ezt komoly főzésnek tekinteni. Na ez volt a celebes, nesze semmi fogd meg jól-infó Sabrosaval kapcsolatban. 

A másik talán kicsit érdekesebb lesz. Simãonak is, természetesen, van egy szobája, ahol a trófeákat és mezeket gyűjti a kluboktól, ahol megfordult. Itt van egy Fehér Miklós mez is. Hat évvel a történtek után, még mindig gondolnak Mikire és megemlékeznek róla... a tanúságot mindenki vonja le magában.

Szegény Nani. Kiderítettük, hogy mi játszott szerepet vállsérülésében: túlságosan igénybe vette a vuvuzela-tartás és -fújás, esetleg a hirtelen mozdulat, ahogy szájához emelte ezt a hangszert vackot. Nem bírta a válla. Szerencsére legalább Simao túlélte a megpróbáltatást.

És még a végeredmény sem az igazi:

Liedson egy igazi frissen született portugál, még válogatott-szereléses képet is nehéz találni róla, 2009-ben mutatkozott be a válogatottban egy Dánia elleni meccsen. És, hogy miért van az, hogy 31 évesen hívták meg először? Hát, mert ő sem portugál. Ő is a nagy vízen túl született, és kb 10 éve él Portugáliában. A karrierje későn kezdődött, mármint ahhoz képest, hogy a világ szerencsésebbik felén kissrácok (és lányok) ovis koruk óta készülhetnek erre a pályára, kissuliból nagysuliba, nyári táborok egyre nagyobb nevekkel, aztán nagykamaszként a jókat már viszik is az igazi neveldékbe. Na Liedsonnal nem így volt. 22 éves koráig pakolta a vackokat egy áruházban és csak a haverokkal focizott. Első klubja a Poções volt Brazíliában, onnét került a Prudentópolishoz, ahol azzal szerzett magának nevet, hogy mind a Flamengonak, mind a Corinthiansnak rúgott gólt. Összesen 3 év profi focizás után, már jött is át a nagy vízen, és a Sporting tárt karokkal várta.

Beceneve Levezinho, vagyis hmhmhm... ha szó szerint fordítom, nagyon hülyén hangzik: könnyűcske. Hát, ha jobban belegondolok, tényleg nem egy triton. Olyan magas, mint én (176 cm) és még 10 kilóval sem nehezebb nálam. Ez komoly probléma, mert akkor vagy ő sovány (tényleg! 63 kiló), vagy én vagyok túl kövér?!

Gondolom, mindenkinek feltűnt, hogy a portugál csapat nem túl színes. Az rendben, hogy a portugálok európaiak, de azért ők voltak az utolsó gyarmattartó ország is (Angola, Kelet-Timor, stb.), és most is igen erős kapcsolat fűzi őket ezekhez az országokhoz. Lisszabonban nagyon sok afrikai (és egyéb) származású ember él. Ehhez képest a válogatottban igen kevesen vannak, nem úgy, mint két országgal odébb - igen, a franciákra gondoltam. Azért itt van nekünk a Zöld-foki szigetekről származó Miguel, aki nemcsak a foci miatt lett portugál, itt is született. Pályáját 1998-ban kezdte az E. Amadoranál, de 2 évad után át is igazolt a Benficához, majd 5 év után a Valenciához.

Miguel nem csak a válogatottba visz színt, hanem a spanyol és portugál éjszakába is. Míg a Benficában játszott, hetente 3-4 alkalommal is elment mulatni - ismerős? Spanyolországban állítólag már csak csütörtökönként jár partizni. 2009-ben már a Valenciában játszott, amikor egy seixal-i diszkó előtt keveredett rendőrségi ügybe. Karácsony után, szilveszter előtt egy hajnalban a barátaival megpróbált bejutni az RS nevű diszkóba, ahol éppen zártkörű buli volt. A biztonsági őrök megkérték az 5 fős társaságot, hogy távozzanak, és innét nem világos, hogy mi történt, mert előkerült valami illegális pisztoly, amivel több lövést adtak le a műintézményre. Természetesen a rendőrség hamar lezárta a nyomozást és nem tudni semmit se, de Miguel nem volt hibás - ismerős?

Ez év májusában, amikor edzésre ment Bentley-jével, egy körforgalomban elütött két idős hölgyet. A felelős állítólag egy buszsofőr volt, aki szabálytalanul közlekedett, Miguel ezt az ütközést próbálta elkerülni miközben elütötte a két nénit, akik vagy súyosan vagy nem annyira súlyosan (mindkettőt olvastam) megsérültek. A rendőrség kihallgatta, majd részt vehetett az edzésen. Nem ő volt a hibás. Kétségeim vannak - ismerős?

Amúgy dohányzik 14 éves kora óta... 

Ha Miguel életmódjáról írnak, akkor mindig hozzáteszik azt is, hogy Bairro de Chelasban nőtt fel. Nehéz elmagyarázni mi az a Chelas, mert a problémák nem ugyanazok itt, mint otthon, de valami Havanna lakótelepet kell elképzelni - elfogadható magyarázat?

Decoval igen-igen nagy bajban vagyok. Nem szimpatikus. Én elhiszem, hogy zseni (?!), rendben, vannak, akik annak tartják, elhiszem, hogy jó, de nem szimaptikus, és ha megszakadok sem lesz az. Öreg, 32 éves. Alacsony, 174 cm. Brazil, vagyis nem, mert ugye honosították kb 7 éve, de azért a nagy vízen túl született, ott kezdett profi karrierbe és ahogy már be is jelentette ott is akarja letenni a labdát. Természetesen abban a csapatban, ahol először játszott, és ami azóta is a szíve csücske: a Corinthians Alagoanoban. Szóval jött, látott, győzött, és most haza is menne, köszöni szépen. 
Na, de hogy ne csak becsméreljem, mert én elhiszem, hogy tényleg nem érdemli meg, szóval van jó is abban, hogy vissza akar menni oda, ahonnan jött. A jó pedig az alapítványa, a Deco 20. Az 1.6 millió eurónyi beruházással a São Pauloban és környékén élő, társadalmilag igencsak hátrányos helyzetű gyerekeken és fiatalokon szeretne segíteni. Persze nemcsak az utcán élő csibészek örülnének a visszatérésének, hanem a saját gyerekei is, akik ugye nem lettek portugál állampolgárok, és nem is költöztek apukával. 

Deco nagy álma (volt), hogy énekes legyen. Lássuk be, erre Brazíliában sokkal nagyobb esélye van, meg nekünk is arra, hogy nem kell hallgatni. Na tessék már megint kezdem, inkább itt egy kép:

A Malaga 29 éves játékosa, már 11 éve a szomszédban focizik, szóval elég spanyolosan beszéli a portugált... valami olyasmi, mint, amikor CR spanyolul beszél, na jó ez nem jó példa, mert ő igazán semmilyen nyelven sem beszél igazán szépen, érthetően - portugálul se. Na de Duda a portugál válogatottban 2008-ban mutatkozott be. Az a baj, hogy nagyon nagyon hiányzik egy jó bal oldali védő, mert az most nincsen. Nem tudom, hogy a hazai felhozatal tényleg ennyire gyér lenne és idő hiáynában nem tudtak senki sem honosíttatni sem Brazíliából, sem Angolából, sem sehonnan se... a lényeg, hogy nincs állandó balhátvédje a portugál csapatnak. Queiroz már próbálkozott Paulo Ferreiraval is ebben a pozícióban. Queiroz idei megoldása, hogy az amúgy inkább középpályán baloldalon játszó Dudat hátrább tolta. Majd kiderül, hogy ez mennyire volt jó ötlet, mert Dudanak még nem sikerült elsajátítania a védekezés csínját-bínját.

Hobbiját Litosnak köszönheti, aki egyszer elvitte vadászni. Azóta, ha csak teheti, puskával felszerelve járja a spanyol és portugál vidéket. Kevésbé hangos, de hasonlóan véres hobbija a horgászat is.